Árvaházi szerelem - VHope (OS) +16

Műfaj: Slice of life

Figyelmeztetés: +16

Banda: BTS

Ősz közepe volt, amikor falevelek lehullnak, betakarják a földet, s az utakat sárgára, barnára és pirosra festik. A szél csípte az emberek arcát, s ez ellen sállal védekeztek. Reggel volt, amikor minden felnőtt a munkájába igyekezett, a gyerekek pedig iskolába. Ilyenkor a forgalom lelassult és reggeli zajként az autók dudálását lehetett hallani.

Reggeli rutinomat végezve, fogmosás közben, kivágódott a közös fürdő ajtaja és az előttem lévő tükörben láttam TaeHyung fáradt arcát. Mit ne mondjak vicces látvány volt, mikor realizálta, hogy nem kelt fel későn és éppen időben volt az elkészüléssel. TaeHyung nekidöntötte fejét az ajtófélfának, s így csukta be szemeit. Dús fekete haja előre hullott, mikor megborult a feje. Ekkor hirtelen felriadt, és mintha ágyúból lőtték volna, szaladt vissza közös szobánkba. De szokása szerint nekiment a ruhásszekrénynek és ilyenkor nyekkenve pattant a földre. Ezen a látványon elkapott a röhögő görcs és nem bírtam akkor se abbahagyni, amikor Tae elém állt. Görnyedt testtartásomat kiegyenesítettem és úgy néztem rá, ekkor szembe jött velem durcás arca, ami eléggé vicces látvány volt közelről, ezért újra elkapott a röhögő görcs. Fújtatva ment ki a fürdőből és hangosan csapta be maga után az ajtót. Ezen a reakción is csak nevetni tudtam. Visszafordultam a mosdókagyló és a tükör irányába, és tovább folytattam a fogmosást. Mikor végeztem kimentem a fürdőből és egy mérgesen szuggeráló TaeHyunggal találtam magam egy helységben. Nagyon megharagudhatott rám, ezért leültem az ágya szélére.

- TaeTae, sajnálom, hogy kievettelek. De ne sértődj már meg ennyire – próbáltam elővenni a legaranyosabb oldalamat több-kevesebb sikerrel. TaeHyung felém fordította a fejét, és kissé szomorú, de nagyon aranyos tekintettel belenézett a szemembe.

- Nem haragszom Hyung, csak kicsit rosszul esett, hogy kiröhögtél. - Mondani szerettem volna még Taehyungnak egy pár mondatot vigasztalásképp, de abban a pillanatban nyitotta ki az ajtót a nevelőnk, hogy ideje elindulnunk iskolába, ha nem akarunk elkésni. Mindketten felálltunk az ágyunkról, és elindultunk a suliba.

El is felejtettem mondani. Egy árvaházban élek, és a világ legbolondosabb és egyben legjobb barátom a szobatársam. Nem ismerem a szüleimet, ahogy Tae se. Együtt nőttünk fel, s én már 17 éves, míg TaeHyung 16 éves, így próbáljuk magunkból a lehető legjobbat kihozni, hogy a jövőnk biztos legyen.

Már a buszmegállóban voltunk, mikor újra megszólaltam.

- TaeHyung, nagyon sajnálom. Mivel tudnálak kiengesztelni? – néztem rá boci szemekkel.
- Semmivel, mert nem kell. Csak most hagyj egy kicsit, kérlek. – Valamit ki kell találnom, mert nem szeretem a lehangolt TaeTae-t. Pár perccel később megjelent a buszunk, és felszálltunk rá. Tele volt diákokkal, és már csak egy hely maradt szabadon. Megkopogtattam V vállát, rámutattam a szabad helyre és belesúgtam a fülébe, hogy üljön le. Bólintott, s egy pár ember lecsapásával, de elértünk a kiszemelt helyhez. Leültettem Taet, én pedig mellette álltam, erősen kapaszkodva a fémrúdba, nehogy elessek. Pechemre, abban a szent pillanatban, amikor ezen gondolkodtam, a busz egy ívelt kanyart vett be, így szépen beleestem TaeHyung ölébe. Véletlenül egy érzékeny pontján nyomtam meg, így felszakadt belőle egy nyögés, mire riadtan néztünk egymásra. Vörös fejjel álltam fel V öléből és ahogy néztem, az ő feje is felvette a piros árnyalatot, ez egy kicsit megnyugtatott, de amikor rájöttem hol vagyunk, ijedten néztem körbe, hogy ki hallhatta még meg. Úgy tűnt senki nem halotta meg, így már nyugodtabban utaztam tovább. Sietve szálltam le a buszról, nehogy Taevel találkozzak. Szinte már futottam be a suliba, ahogy beértem befutottam az első férfimosdóba. A kagyló felé hajoltam, megnyitottam a csapot, és alaposan arcot mostam, remélve, hogy eltünteti a zavaromat. Megtöröltem arcomat és kezeimet, majd kimentem a mosdóból. Mire beértem a terembe, lenyugodtam, így újult erővel folytattam tovább a napot.

Egész nap kerültem V-t, ahogy ő is engem. Egy kezet éreztem jobb vállamnál, mire odafordultam, nem volt ott senki. Ebből már tudtam, hogy NamJoon hülyéskedik már megint, így fordultam a bal oldalamra, ahol érdeklődő tekintetével találtam szembe magam.

- Hé, Hobi mi baj? Egész nap csendben vagy és nem lógsz együtt V-vel. Mi történt? Összevesztetek? - sóhajtottam, és megráztam a fejem.

- Dehogy is, csak rosszul vagyok egy kicsit, és nem akarom hogy valami baja legyen. Ennyi az egész - egy halvány mosolyra húztam számat.

- Redben, hiszek neked, de miért vigyázol ennyire rá? Olyan mintha őt akarnád mindig védeni mindentől és mindenkitől.

Ez a mondta ráébresztett arra, hogy talán többet érzek, mint barátság, és ez egy kicsit megrémített. Alig vártam, hogy vége legyen az iskolának. Az utolsó óráról is kicsengettek, így lassan sétáltam a buszhoz. V már ott állt a buszmegállóban és zenét hallgatott, így jobban megtudtam nézni. Őszintén, tényleg elég finom vonásai voltak egy fiúhoz képest. A lábait sok lány irigyelhette, na meg az arca, mint egy tündér. Gyönyörű volt, s nem csak külsőleg, de belül is. Sokan furcsának ismerik, de én tudom, hogy egy nagyon okos és értelmes fiú. Nem hiába osztályelső. Felém fordult, és észrevette, hogy őt bámulom, s mélyen a szemembe nézett. Hallottam a busz jellegzetes zaját, így gyorsan odasétáltam mellé, és felszálltunk a buszra. Most volt szabad hely, így külön helyre ültem. Ő a busz hátsó részébe, míg én az első részébe. Fél óra múlva már az árvaházba is értünk.

A leckénket írtuk, mikor a nevelőasszony benyitott, hogy színházba megyünk, és van-e kedvünk menni. Mindketten megráztuk a fejünket.

- Jól van, akkor most nem jöttök. Rátok hagyjuk az épületet. Aztán okosan - mosolygott, és becsukta maga után az ajtót.

- Figyelj Tae, én nagyon sajnálom, ami a buszon történt. Felejtsük el rendben? – fordultam hozzá.

V felállt az ágyáról és felém vette az irány. Leült az ágyam szélére, s kivette a tankönyveket a kezemből, majd hanyagul a földre dobta őket. Ennek szépen hangot is adtam volna, ha nem tapad az ajkaimra. Finoman ízlelgette őket, amit én megelégeltem, s beleharaptam alsó ajkába, mire szája szétnyílt, és halkan nyögött egyet. Ezt hallva nem tudtam ellenállni a kísértésnek és átdugtam nyelvem a szájába, amit nem ellenzett, sőt még közelebb jött hozzám. Hosszú percek után elváltunk egymástól, de ő azonnal ajkaim után kapott és falta tovább. Lassan döntöttem el az ágyamon. Két lábát szétnyitotta, ahova be tudtam férkőzni. Gyengéden tagjára simítottam, amit egy élvezetes nyögéssel jutalmazott. Beleharaptam fülcimpájába és ruhán keresztül tovább dolgoztam rajta. Mikor már elég keménynek éreztem őt, elszakadtam tőle, felálltam és visszaültem az íróasztalomhoz leckét írni. Értetlenül, és hitetlenül ült vissza ő is a helyére.

- Ez most mi volt Hoseok? Ha? Megmondanád? - Belenéztem a vágytól csillogó szemeibe, amiben némely düh is felfedezhető volt, így vigyorogva válaszoltam.

- Kicsit megleckéztettelek, mert egy kis semmiséget felfújtál, ezzel bennem bűntudatot okozva. Bár, ahogy elnézlek teljesen kifizetődött minden – mutattam a „kis” dudorára.

- De Hobi, neked is van ott valami… Mi lenne, ha segítenék rajta? - Ekkor már tudtam, hogy jó esténk lesz, ami nem tanulással lesz eltöltve.

Két hónapja, hogy TaeHyung és én lefeküdtünk. Az együttlétünk után egy héttel össze is jöttünk. Persze titokban, mert ha kitudódna, biztos, hogy valamelyikünket elvitték volna egy másik árvaházba. Annyi a lényeg, hogy mi elvagyunk a kis kapcsolatunkban, és csak a közeli barátaink tudják, akik elfogadták, sőt gratuláltak is. V-vel, minden olyan programot próbálunk megúszni ami azzal jár, hogy miénk az egész épület. Gondolhattok bármire, ezt rátok bízom, és a fantáziátokra.